Mindenekelőtt, mint az egykori Magyar Gárda Egyesület elnöke szeretnék most itt, főként a rendőrség és a sajtó számára egyértelműsíteni valamit. Az egyesületet a bíróság másodfokon feloszlatta, amelyet tudomásul vettünk és ezt egy közleményben meg is erősítettünk. A Magyar Gárda Egyesület és a bíróság által vele összemosott Magyar Gárda Mozgalom ezzel megszűnt. Nagyon sajnáljuk, igazságtalan ítéletnek tartjuk, a legfelsőbb bírósághoz megyünk tovább az igazunkért, de ettől még az ítélet jogerős. Mi törvénytisztelő magyar emberek vagyunk, még annak ellenére is, hogy ma azok, akik törvényeket hoznak, a legkevésbé tisztelik azokat. Ez pedig azt jelenti, hogy sem én, sem más nem kívánja a Magyar Gárda Egyesületet újraszervezni, nem tartottunk ez ügyben egyetlen összejövetelt sem, nem született alapító nyilatkozat, alakuló jegyzőkönyv, semmi. Lassan és hangosan mondom újra: semmi. Ha valaki mégis azzal a szándékkal jött ide, hogy feloszlatott szervezet újjászervezésében vegyen részt, akkor csatlakozom a hely tulajdonosához, az takarodjon innen. Ellenben a Jóisten hozott mindenkit, aki az Új Magyar Gárda Mozgalom tagjaként és leendő tagjaként érkezett ide, azért hogy a július 11-én megszületett szervezettel együtt ünnepelje meg augusztus 20-át, nemzeti ünnepünket.

A Magyar Gárda Egyesület tehát megszűnt, viszont mi nem, mi magyar emberek maradtuk. Nem szűntünk meg. És élni kívánunk demokratikus jogainkkal, élni kívánunk gyülekezési, véleménynyilvánítási és egyesülési szabadságunkkal. Követeljük, hogy ebben bennünket senki se korlátozzon. Aki pedig mégis megpróbálja, és ezt már a Jobbik elnökeként mondom, az készüljön fel arra, hogy fordul itt még a szél, nem is kicsit, nagyon. Vihar lesz majd belőle. És akkor azoknak, akik most bennünket üldöznek, akik a magyar demokráciát üresítik ki, akik hazaárulókat szolgálnak, azoknak a bíróság előtt kell majd felelniük. Nem vagyok ígérgetős típus, abban nálam vannak ezerszer jobbak, de most mégis ígérek, és vegye magára, akinek az inge, sőt, veheti akár fenyegetésnek is. A Jobbik mindenkire, aki ezekben az években és hónapokban a magyar nemzet ügyét elárulta a legszigorúbb büntetést fogja majd követelni. Jól gondolja meg tehát mindenki, hogy egy süllyedő hajó és annak hibbant és romlott kormányosai kedvéért tönkre akarja-e tenni saját jövendő életét!

Persze itt most minden rasszizmus. Lassan be fogják tiltani a nyilas csillagjegyet. Aztán beszüntetik a biliárdot, mert a fehér golyó üti a feketét. Utána jön a zongora, mert azon meg a fekete billentyű rövidebb, mint a fehér. A cigánypecsenye helyett majd kisebbségsültet kell kérnünk az étlapról. Elképesztő. Itt bármikor, bárhol, bárki indok nélkül megkaphatja a rasszista bélyeget. Pedig a legnagyobb rasszizmus Magyarországon és a Kárpát-medencében a magyarellenes rasszizmus. Ha valamilyen rasszizmus tombol, akkor éppen ez.

Gondoljunk a szlovák nyelvtörvényre, szerencsétlen Sólyom László kitiltására előbb Romániából repülővel, majd most Szlovákiából már gyalogosan is, a délvidéki magyarverésekre, a temerini fiúk elképesztő és hátborzongató bebörtönzésére, a csonkaországi és a határontúli folyamatos megaláztatásokra és üldözöttségre, és saját magunk kálváriájára az igazságért. Gondoljunk a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányra. A meztelencsiga hozzájuk képest gerincoszlop. És gondoljunk a Fideszre, amely lassan nyolc éve minden nap lemondatja valamelyik MSZP-s minisztert vagy miniszterelnököt, de az utókor számára az emléke csak úgy marad majd meg, mint a párt, amelyik az Országgyűlésből tétlenül végignézte, ahogy a másik teljesen tönkreteszi az országot. Ha ennyi helyről, pláne saját vezetőitől ennyi pofont és ütést kap ez a nemzet, akkor ne azon csodálkozzunk, hogy hogyan lehetünk ennyire mélyen, hanem azon, hogy mi tart még bennünket ennyire magasan. Ha ilyen körülmények között még ennyi hazafi van és ennyi erő, mi lesz, ha nem ellenszelet, hanem hátszelet kap a magyar. A Gárda ezeknek az időknek a hírnöke.

Igen, az Új Magyar Gárda Mozgalom ma a bajtársiasság és a magyarság jelképe. Üdvözlöm ezt az új szervezetet, amelyet nem egy jogi aktus, hanem a nemzet akarata hozott világra. Öröm, hogy ott lehettem július 4-én, amikor lélekben, és július 11-én, amikor gyakorlatilag is a világra jött. Nyugodt vagyok azóta, mert tudom, hogy milyen emberek hozták létre. Olyan emberek, akik már számtalanszor bizonyítottak az országnak, egymásnak és maguknak is. Amikor padlóra küldtek bennünket, akkor felszedtük a padlót, és várat építettünk belőle. Amikor meg magasba emelt bennünket egy-egy siker, gyorsan megnéztük, hogy a távolban hol tudunk még építkezni tovább. Aki nem tudja, hová megy, bármelyik úton elindulhat, mindenképp eltéved. Mi viszont tudjuk, hogy hová megyünk és azt is, hogy miért. És végig is megyünk az utunkon, mert erre tettük fel az életünket.

Bármit tettek velünk, vagy bármit rótt ránk a sors, jót vagy rosszat, mi abból mindig csak erősebbek és erősebbek lettünk. Így van ez most is. Bármit tesznek velünk, bármit ró ránk a sors, mi attól csak erősebbek és erősebbek leszünk. Azért, mert bár nincs pénzünk, nincs médiabirodalmunk, nincs nemzetközi háttértámogatásunk és páholytagok sem vagyunk, de van egy fehér ingünk, egy fekete mellényünk és hozzá igaz szívünk. Ahogy a mesebeli szegénylegénynek. És ennyi nekünk elég is. Nem földi kincsekért tesszük, amit teszünk, és nem is földi dicsőségért, hanem az őseinknek és az unokáinknak tartozunk azzal, hogy most itt vagyunk. Az őseinknek, akik lehetőséget adtak, hogy mi magyarok lehetünk ma, és az utódainknak, akiknek lehetőséget nekünk kell adni, hogy magyarok lehessenek holnap. Ha ezt megtesszük, mindent megtettünk. Magyarrá váltunk. Mert ma magyarrá válni kell. Lehet ide születni, lehet magyar nyelven beszélni, de ma kevés a vér és kevés a szó, a fotelből és a számítógép előtt ülve pedig okosakat gondolni még kevesebb, MAGYARRÁ – csupa nagybetűvel – csak a tettei tehetik az embert.

És azt üzenjük azoknak, akik bennünket akarnak megfélemlíteni, eltakarítani, eltaposni, üzenjük nekik, hogy ismerjük már a fajtájukat. Elég csak elolvasni az elmúlt 100 év történetét, amely során mindig feltűnnek, hogy pusztítsanak. Tudjuk ám, hogy hogyan csúsznak, másznak a laposférgek. Ismerjük ám a dögevők rettenetes szagát. Száz közül is felismerjük ám a lelketlen, üres és aljas tekinteteteket. És legfőképpen terveiteket ismerjük igazán. Tudjuk, hogy milyen jövőt szántok ennek a nemzetnek, és átlátunk rövidtávú mesterkedéseiteken is. Tudjuk, hogy elkövetkezendő hónapokban semmi sem lesz szent nektek azért, hogy tőlünk megszabaduljatok. Tudjuk, hogy a Gárdára és a Jobbikra nehéz napok jönnek. Tudjuk, hogy ármányt, hazugságot, médiakampányt, titkosszolgálatokat, júdáspénzt, nyílt és burkolt erőszakot, jogi és egzisztenciális fenyegetést, mindent bevettek majd. Tudjuk. Hiszen óriási a tét. Egy ország, zsíros földek, tiszta, aranyat érő vizek, egy istenadta, gyönyörű és bőséges vidék. Hát persze, hogy lázba jön a hamiskártyás a piros ásztól. Mindent bevet, hogy megszerezze. De jobb, ha tudjátok, hogy az idő nekünk dolgozik, tudjátok, hogy akkor majd rátok jönnek nehéz idők. Tudjátok, hogy a magyar nép már torkig van tőletek. Tudjátok, hogy a társadalom és mi is azt akarjuk, hogy a bűnösök, azaz ti feleljetek mindenért. És mi nem ármánnyal és nem hazugsággal vetünk véget az ámokfutásotoknak, hanem az igazság erejével. Ma még elvtársak, de nemsokára cellatársak lesztek. Isten bennünket úgy segéljen.

Gárdista testvéreim! Egy ilyen ünnepi rendezvényen egy szónoknak illene ötleteket és jó tanácsokat adni, hogy hogyan tegyétek a dolgotok, mit gondoljatok, mondjatok és csináljatok. Én nem teszek ilyet, mert nektek már nincs szükségetek útravalóra, hiszen jó ideje az úton vagytok, a jó úton, és tudjátok mi a dolgotok. Nekem nincs más dolgom, mint mindenben segíteni benneteket, ott lenni veletek a megpróbáltatásokban, és ott lenni veletek a közös sikernél is. Hiszen közétek tartozom. Egy olyan közösségbe, amelyről minden ember csak álmodik. Ha bárkinek bánata van, azt ezrednyivé törik, de ha öröme, azt megezerszerezik a bajtársai. Köszönöm, hogy közétek tartozhatok.

barikád.hu