A magyar külpolitika merészsége hozott eredményt az 1921. december 14–16-án tartott referendumon, ahol Trianonban elcsatolt területeken egyedül Sopron és a szomszédos nyolc falu lakossága dönthette el, hogy Ausztriában, vagy Magyarországon kíván-e élni. A mindössze 255 négyzetkilométeres terület lakossága annak ellenére döntött Magyarország mellett, hogy a német nemzetiség enyhe többséget alkotott – mondta el a FigyelőNetnek Zeidler Miklós történész, egyetemi adjunktus, az ELTE Történeti Intézet Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék oktatója.

Sopron címere a Hűség Kapun (wikipedia.hu)

Csúszott Trianon végrehajtása

Bár hazánk esetében egyedi volt, de nem áll példa nélkül, hogy az első világháború után népszavazás döntött egy-egy terület hovatartozásáról. Karintiában, a Klagenfurti-medence vegyes osztrák-szlovén lakossága 59 százalékos többséggel döntött Auszria mellett. Felső-Szilézia 10 ezer négyzetkilométeres területén 720 ezer fő Németország, 480 ezer fő Lengyelország mellett voksolt. Közel 300 ezer jogosulatlan szavazatot meg kell semmisíteni, végül a terület kétharmadát Németország kapta meg.

A trianoni békeszerződés aláírása, 1920. június 4. után Magyarországon még nem volt nyugalom, nem volt „tiszta a helyzet”. A román és a cseh csapatok szép lassan visszavonultak a békeszerződésben lefektetett határokig, a szerb katonaság azonban továbbra is megszállás alatt tartotta Baranyát, az osztrákok pedig még nem tudtak bevonulni Burgenland területére. A békeszerződés egyébként ekkor még nem lépett életbe, hiszen a Magyar Országgyűlés csak 1920 novemberében ratifikálta, és a következő év július 26-án jelent meg a törvénytárban, azaz ekkor emelkedett törvényerőre.

Rongyos harcosok

Prónay Pál (Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum)

Ezalatt pedig Burgenlandot irreguláris katonaság, az úgynevezett Rongyos Gárda tartotta megszállva, amely a lakosság segítségével időről időre visszaverte a terület átvételére érkező osztrák csapatokat. Ausztriával szemben azért lehetett sikeres az ilyen típusú ellenállás, mert a kisantant országoknál lényegesen gyengébb és kimerültebb volt a háború végére, ráadásul külföldi hatalmak sem támogatták oly mértékben.

A gárda, vagy ahogyan még magukat nevezték, a „felelőtlen elemek” – azaz függetlenek, „senkinek nem tartoznak felelősséggel” – az ország minden részéből összegyűlt volt katonákból, hazafiakból, kalandorokból álltak, és Burgenland teljes, 4000 négyzetkilométeres területét ellenőrzése alatt tartották. Máig nem lehet biztosan megállapítani, hogy valóban önálló szerveződésről volt-e szó, vagy a magyar kormány állt a Rongyos Gárda létrehozásának és akcióinak hátterében. Tény azonban, hogy tevékenységük kimondottan hasznos volt a kabinet céljainak eléréséhez.

A kormány tehetetlen?

A magyar külügy álláspontja az volt, hogy a szerb csapatok kivonulásával párhuzamosan hazánk is megkezdi az Ausztriának ítélt terület átadását. A szerbek visszavonultak, ám Burgenlandot az osztákok nem tudták „átvenni”: a területen felkelés folyik, a magyar kormány tehetetlen – hangzott Bethlen István miniszterelnök magyarázata.

A történész szerint, ha valóban akarja, a kormány meg tudta volna akadályozni a gárda tevékenységét, amelyre egyébként a környező országok és az antant is többször felszólította a kabinetet. Kormánypárti politikusként Gömbös Gyula tartotta a kapcsolatot a felkelőkkel, akik azonban sokáig nem voltak hajlandók eleget tenni a Budapestről érkező, egyre türelmetlenebb felszólításoknak.

Óriási siker

Végül 1921. október 11-én Velencében, olasz közvetítéssel kompromisszumos megoldás született. Magyarország átadja a 280 ezer lakosú Burgenlandot – köztük mintegy 60 ezer magyar – Ausztriának, cserébe Sopron és a környező nyolc falu hovatartozásáról népszavazás dönthet. Bár „csak” 255 négyzetkilométerről és körülbelül 50 ezer lakosról volt szó, a népszavazás kierőszakolása nagy eredménynek számított, hiszen ez volt az egyetlen olyan magyar területi igény, amelyet a békekonferencia nagyhatalmai végül elfogadtak.

A Bethlen-kormány tehát hatalmas sikernek könyvelte a velencei megállapodást, úgy vélte, ezzel mindent elért, amit lehetett, és hozzákezdett a gárda feloszlatásához. Prónay azonban, a kemény és önfejű katonaember nem volt hajlandó megalkudni. Az ellnőrzése alatt álló területen még október kikiáltotta a független Lajtabánságot, amely november 10-ig állt fenn. A kormány hetekig győzködte Prónayt, az időhúzás már-már a népszavazás lehetőségét is veszélybe sodorta.

A Lajtabánság zászlaja (wikipedia.hu)

Az ellenőrök szemet hunytak

Végül a Rongyos Gárda letette a fegyvert, és 1921. december 14-16. között megtartották a népszavazást. Az urnák elé járulhatott minden olyan, 20. évét betöltött ember, aki a népszavazásra kijelölt terülten született, helyi illetőséggel vagy 1921 óta állandó lakóhellyel bírt. A voksolás titkos volt, Magyarországra kék, Ausztriára sárga cédulával lehetett szavazni. Sopronban 1921. december 14-én, Brennbergbányán 15-én, a környéki falvakban - Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kopháza, Nagycenk, Sopronbánfalva - 16-án volt a szavazás.

A Lajtabánság területe pirossal (wikipedia.hu)

Villani Frigyes báró, a szövetségközi katonai misszió mellett működő magyar képviselő tartott tőle, hogy a többség Ausztriára szavaz, mert a háború után a magyar hatóságok részéről előfordultak túlkapások, igyekeztek visszaszorítani a német nyelvet, és igen rossz volt a gazdasági helyzet. A magyar előkészítő propaganda hatékonyan működött, és míg a kampánycsendet mindkét fél megszegte, a magyarok helyenként a választói lajstromokat is meghamisították, egy egész századnyi katona szavazott illetéktelenül.

A szövetséges ellenőrök – brit, francia és olasz katonák – szemet hunytak a visszaélések fölött. A legfeljebb néhány száz szabálytalan szavazat egyébként sem befolyásolta a végeredményt – hangsúlyozza a történész.

Civitas Fidelissima

Az osztrákok a népszavazás elhalasztását kérték, majd távolmaradással fenyegetőztek és azzal, hogy nem fogják elismerni az eredményt. Egyes osztrák fegyveres csoportok pedig fogadkoztak, hogy ha kedvezőtlen lesz a szavazás kimenetele, betörnek a területre. Mindezek ellenére a szavazás békésen lezajlott, Sopronban 72,8 a falvakban 45,4 százalék szavazott Magyarországra. A végeredményt 17-én hirdették ki. A 24 ezer szavazóból Magyarországra 15 304 fő, 65,1 százalék, Ausztriára 8227 fő, 34 százalék voksolt, 502 szavazatot érvénytelenítettek.

Esetleg más lett volna az eredmény, ha a szavazáskor a város és környéke osztrák kézen van: jobban érvényesülhetett volna az osztrák propaganda, és a politikai, a közigazgatás „nyomása” is Ausztria felé orientálta volna az embereket. Így azonban Sopron városa az 1922. évi XXIX. tc. értelmében elnyerte a Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Város címet.